A szegedi REÖK Palotában 2013. március 23-a és május 5-e között volt látható a salgótarjáni születésű képzőművész, Fürjesi Csaba tárlata. Most a kiállítás virtuális túráját mutatjuk be.
A művész a kilencvenes évek óta rendszeresen jelentkezik tárlatokkal hazai és külföldi kiállítóhelyeken. Többféle stílust elsajátított a tisztán indulati foltfestészettől a figurális, realisztikus megfogalmazásig bezárólag. Kísérletező alkat: sajátos egyedi grafikai eljárásokat dolgoz ki, szokatlan anyagú installációkat épít. Alkotásainak témáit tekintve leginkább az egzisztencializmus hatott rá, egyik fő témája ezért a jelenlét, az ember időben és térben változó élménye létéről.
A szegedi tárlat Fürjesi Szférák című, legutolsó ciklusát mutatja be. Az alkotások elbizonytalanítanak a fizikai jelenlét alkotóelemeinek szilárdságában. Az interferencia, mint a dolgok, vagy ugyanúgy emberek kontúrjait kitöltő motívum egy vibráló, folyton változásban lévő anyagiságot ábrázol, midőn valami vagy valaki nyitja meg rá a rést a jelenlétben a világ dolgainak súlyos közegéből.
Extra Temporal – Fürjesi Csaba festészetéről
Extra Temporal jelentése Időn kívüli. Egy olyan fogalmomról van szó, amely nem a konkrét, hanem a relatív időérzékeléshez kapcsolódik; ahhoz a helyzethez, amikor az idő lelassul és kitágul, a földi tér pedig elveszíti hagyományos ismérveit és olyan misztikus színpaddá válik, ahol a beavatásokhoz hasonlóan az igazi megismerés (felismerés) lehetőségét tartogató nagy történetek zajlanak.
Csaba monokróm kompozíciói az időn kívüliség álomszerű transzdimenziójában mozognak, ahol az általános realitást felváltják az illúziók, ahol mindent beborít az a folyamatosan kavargó mágneses térerő, amely bár a dinamikus mozgás illúzióját kelti, mégis homogén hátteret nyújt. Fürjesi jó érzékkel szakítja ki a megszokott objektumokat és sémákat eredeti kontextusukból, meggyökeresedett jelentésükből. Így válik nála a banális tárgy (asztal, ágy) és az állandóan jelen lévő figura a kontempláció eszközévé. A grafika és a festészet műfaji határterületén kísérletező Fürjesi elsősorban az emberi létezés kérdéseit kutatja, éppen ezért leggyakrabban visszatérő motívuma a test vagy éppen annak hiánya pulzáló asztráltest, vagy arctalan sziluettalak formájában. Képei a csöndes szemlélődés és a szomorkás, de mégis felszabadító magány vizuális esszenciái.
Szabó Noémi művészettörténész
Fürjesi Csaba a Nyíregyházi Főiskolán, majd az Iparművészeti Egyetemen diplomázott 2003-ban. 2007-ben meghívással a Fayoumi oázisban, Egyiptomban, 2009-ben pedig Berlinben alkotott. 2010-ben megnyerte a Székelyföldi Nemzetközi Grafikai Biennálé nagydíját. 2011-ben Santa Catalina School ösztöndíjával Salvador Dali műtermében dolgozott Montereyben. A Ceredi Művésztelep művészeti vezetője. Budapesten él és alkot.Művei több hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók: Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, Graphische Sammlung der Eth, Zürich, Oxford University Collection, Wolfson College, The Tosa-Washi International Committee, Kochi, Japán
A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik
vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és
1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak
gótikus kisméretű kolostort. A csíksomlyói kegytemplom és kolostor a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Virtuális túránk segítségével bejárhatja a szent helyet.
A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez mai is a templom búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.
A török támadás
1661-ben azonban a falak sem tudták megvédeni az épületeket a török támadásától. A támadók a templomot és a kolostort felgyújtották, az ide menekült népet pedig részben megölték, részben fogságba hurcolták. Az áldozatokat a templom előtt tömegsírba temették. 1694-ben tatár sereg támadta meg Csíksomlyót, de ezt a kolostor diákjai a nép segítségével visszaverték. Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.
Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzatok álló Mária-szobor 1837-ben készült, Rothenbacher brassói mester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.
A templombelső
A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette. A Szent Anna oltárt Papp Miklós festette 1839-ben, csakúgy, mint a Keresztelő Szent János oltárt 1840-ben. A Szent Anna oltáron felül Szent Apollónia, alul Jézus születése látható. A Keresztelő Szent János oltáron felül Szent Sára, alul pedig Szent Mária Magdolna látható. A Szent Antal oltár mai képét 1931-ben Szopos Sándor kolozsvári festő festette, miután az eredeti képet a sófalvai kápolnának adták. A felső képet, mely Szent Bonaventúrát ábrázolja Papp Miklós festette. A Szent Erzsébet oltár képe 1938-ban készült, miután az eredeti, Szent Ignácot ábrázoló képet a kórusba vitték fel. A felső Szent Julianna és az alsó (Az utolsó vacsora) kép is Papp Miklós alkotása. A Nepomuki Szent János oltárt 1835-ben emelték, felül Szent Erzsébet látogatása, alul Szent Vendel látható. A Cortonai Szent Margit oltár festője ismeretlen. A szószéket ugyancsak Papp Miklós készítette 1835-ben.
A főoltár
A főoltár mögötti hátteret már 1848-ban megfestették, maga az oltár azonban csak 1876-ban készült el. A kórust 1831-ben Papp Miklós és Pfeiffer Antal gyergyószentmiklósi mester építették. A színes üvegablakok 1905-ben készültek Csehországban. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében. A Szent Antal és Szent József szobrot 1938-ban Vágó Gábor készítette. A sekrestye és a folyosó ajtaján levő domborműveket Vincefi Sándor csíkszeredai mester készítette az 1980-as években. A templomhajó és a bal oldali székek domborműveit Imets László csíkszeredai művész készítette. A kórus alá falazták be Mikes Kelemen háromszéki főkapitány 1686-os síremlékét. Az előcsarnokban levő márványtáblák a rendház nagyjainak emlékét őrzik.
A templom diadalívét 1834-ben Erőss József kézdivásárhelyi mester építette. Az orgonát 1931-ben Wegenstein Lipót temesvári mester építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik. A templom alatti kripta 1732-ben készült, 1838-ban a templom építésével egyidejűleg bővítették. A ferencesek mellett számos világi hívő is nyugszik itt. A templomot 1911-ben Urbanszky Fülöp kolozsvári mester festette ki, a festést 1973-ban renoválták.
A kegyszobor
A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban. 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja.
Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik.
A szobornál számos imameghallgatás történt, melynek emlékét a két oldalon kifüggesztett fogadalmi tárgyak, táblácskák őrzik.
A kolostor
A csíksomlyói kolostor a 15. században a gótikus templommal együtt épült fel. A ferencesek már a kezdetektől fogva oktatták a környékbeli gyermekeket előbb csak alapfokon, majd magasabb szinten is. A csíksomlyói gimnázium első említése 1630-ból származik. Az 1661-es törökdúlás után a szerzetesek helyreállították a templomot és a kolostort is, majd 1667-ben a gimnáziumot is újraalapították. A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak, mely a 19. század végéig az erdélyi művelődés egyik legfontosabb terjesztője lett.
1727-ig a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdájának alapításáig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Legfőbb alapítója a nagy műveltségű tudós szerzetes páter Kájoni János volt, akinek 1676-ban itt jelent meg első latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve. Később a nyomda mellett könyvkiadó is működött, ahol a nyomda termékeit kötötték, illetve a könyvtár köteteit újították fel. A kolostor könyvtára Erdély egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt, ahol már évszázadok óta gyűjtötték az értékes köteteket. Köztük számos ősnyomtatvány, festett kódex és könyvritkaság található. A gazdag anyag annak is köszönhető, hogy a könyvtár szerencsésen átvészelte a reformáció időszakát és a háborúkat is. A 17. században a kolostor mellett képíróműhely is működött.
A gimnázium fénykorát a 18. században élte. 1720-ban megkezdte működését a Páduai Szent Antal Társulat, 1730-tól pedig a Mária Társulat. Lukács Mihály csíki esperes adományából bentlakásos szeminárium létesült, mely a távolabb lakó gyermekek számára is lehetővé tette a tanulást. 1858-ban páter Simon Jukundián kántor- és tanítóképző iskolát alapított, ahol magas színvonalon képezték az erdélyi kántortanítókat. 1911-ben a ferencesek a gimnáziumot az egyházmegyének adták át, ekkor költözött a mai Márton Áron Líceum épületébe, ahol 1948-ig katolikus gimnáziumként működött.
.jpg)
.jpg)
